Megtaláltam egy régi írásom a fészbúkon. Akkoriban sokat írtam. Ilyesmit. Vannak korszakok, ez ilyen volt. Mostanában csak magamban tűnődöm ilyesmiken, pedig milyen jó visszaolvasni.  6 éve egy szombat reggelen...  Ott kezdődött, hogy reggel elolvastam egy csomó okosságot a neten. (Egyébként nem, mert valahol egy távoli galaxisban, Istentudja kinek a gondolatával, de ha itt kezdeném, nem bírná el a fészbúk egész tárhelye sem.) Szóval olvastam életekről. Szerelemről, gazdagságról, szegénységről, boldogulásról. Valahol olvastam, hogy sors. Hogy eleve elrendelés. Szabad akarat. Mit tehetek, mit nem.  Aztán, még pizsiben - nem, nem a Snoopysban, mielőtt kérdeznéd -, kimentem gyomlálni, söprögetni, bóklászni a kertbe. Ott Bélánk nagy erőkkel próbált levadászni a szivarfa legtetején egy verebet. Majd kettőt, miután egy másik is látta, milyen jó móka hülyét csinálni egy macskából. Mert ugye nem kérdés, hogy kiröhögték Bélát, továbbugráltak, repkedtek, mire ő kigondolta, hogy ugr...

                                            Több éve forog bennem a színekről való írás gondolata. Több hónapja konkrétan gyűjtöm az anyagot, a fejemben rakosgatom a fejezeteket, gyakorlatokat, ötleteket. Nem is tudom, hogy nevezzem-e könyvnek, mert még jópár hónap munka, míg majd összeáll, fogalmam sincs mennyi oldalt fogok gépelni, mi jön még út közben. A címe is több éve jött egy álmos hajnalon. Eköré építettem, építem az egészet. Majd elárulom időben.  Minden esetre íme pár sor a bevezetésből. Természetesen, egész biztosan át fogom írni. Valószínűleg többször is. Nézzétek el nekem. Mindig így írok.       A színek oly természetesen vesznek körül bennünket életünk folyamán, hogy néha szinte észre sem vesszük őket. Velük kapcsolatos emlékeink jók, rosszak. Álmodunk is színeset. Érzéseket, hangulatokat kapcsolunk össze színekkel. Tudat alatt is érez...

Ha röviden kellene írni - jó volt.  Hosszabban is jó volt. Ahogy írtam is az előkészületeknél, nagyon sok mindenre használjuk már a telefont, és az online jelenlét napi életünk része lett. Ezért is készültem előre bizonyos dolgokkal, és ezért is választottam egy 3 napos, hosszú hétvégét erre. Sikerült betartanom az ígéretet magamnak: 5 napig rá sem néztem a Facebookra és az Instagramra, ahol aktív(abb) vagyok. Eleinte szinte automatikusan nyomtam volna az alkalmazás ikonra, de sikerült időben megálljt parancsolni az ujjamnak. Megszokások, oh!  Nem gugliztam bármit, igazából semmit. Ez azért nagy teljesítmény, mert ahogy észrevettem, nagyon sok információt a neten keresek. Ezeknek egy része mondhatni felesleges...  Elindultuk mégis egy tokaji autózásra, ami odafelé sima ügy volt, mert a főútvonalon mentünk, visszafelé azonban a "kalandosabb" utat választottam, GPS nélkül, mert, emlékszem én, sokat jártunk arra. No. Igen. Általában odafelé mentünk a kertek alatt, így egy ka...

           A hét végén megfogalmazódott bennem egy digitális detox gondolata. Itt a tavasz, a galériát bezártuk két hétre, régen voltam már "szabadságon" (ez nálam itthon nem működik, csak ha elutazom, mivel túl közel vannak az ecseteim), a tavasz is integet az ablakon, kerti munkák, stb. Kiszemeltem a következő hétvégét, mikor is nemzeti ünnepünk hétfőre esik. Így 5 napot tervezek eltölteni, amennyire csak lehet digitális kütyük nélkül, offline.  Tegnap este azonban elkezdtem tudatosan figyelni, majd átgondolni, mi mindenre használom a telefonomat. Ezeket a sorokat a laptopon írom, mert középiskolában megtanultam a gépírást, így ennek nagy hasznát veszem hosszabb szövegek esetén. Azonban a telefonon intézek nagyon sok mindent. És nézek, hallgatok, tanulok, kommunikálok. Szóval, kezdjük a reggelt. Ébresztőóra. Mostanában, hogy világosabb van, és hogy egyedül maradt macskánk kicsit elkényeztetődött, sikerül valamikor fél 6 és fél 7 között felébrednem. Á...

         Sokan, sokféleképpen írnak a művészetterápiá ról. Az alapvető tények, ismeretek mellett személyes tapasztalataimat szeretném megosztani a blogbejegyzésekben. Igyekszem rövid, pár perc alatt olvasható posztokat írni, hogy egy kávé mellett is fogyasztható legyen. Szó lesz elméletről és gyakorlatról, és nem csak művészetterápiáról konkrétan, hanem egyfajta befelé vezető útról, folyamatról, amihez nagyon sok minden hozzátartozik. Szinte az egész élet maga. Hosszú távú célom, hogy összefoglaljam az eddigi tapasztalataim, tudásom, ami összegyűlt a több, mint 5 évtized alatt, mióta megszülettem. Tudom, nagy tervek, nagy ívek! Lássuk, sikerül-e.        A művészetterápia, mint kifejezés, érdekes módon nem olyan régen van jelen a köztudatban. Nem úgy a művészetek, az alkotás terápiás használata, ami körülbelül egyidős az emberiséggel. C. G. Jung pszichoterapeuta és tudós alkotással hozta felszínre belső képeit, közben pedig tudatosan ...

Még emlékszem a végtelennek tűnő nyári délutánokra nagyszüleim udvarán, amit a körtefa alatt töltöttünk, a nyári forróság elől menekülvén. Nagy beszélgetések, "játszások" színhelye volt az a pár fonott szék és az asztal, ami alá be is lehetett kucorodni. Nagymamámnak nem volt eleinte még mosógépe sem, csak egy centrifuga. Mosogatógépe még úgysem. Minden nap maga főzött, több fogásos ebédet, ami déli harangszóra kész volt. Mégis annyi mindenre volt időnk! (Persze, tv sem volt sokáig, sok csatornával, ami elrabolta volna az időnket. Ki emlékszik még a hétfői adásszünetre?) Tényleg ennyire felgyorsult volna a világ? Ennyire szükségünk van arra, hogy mindig tevékenykedjünk? Mit akarunk elhallgattatni magunkban? Mi az, amire nem akarunk odafigyelni? Miért kell állandóan zaj, kép körénk? Azt gondoljuk, időt nyerünk a gépekkel, a félkész élelmiszerekkel. Igen, lehet. De ezt az időt mire fordítjuk? Jó lenne lelassulni, belemerülni egy-egy vasárnap délutánba, beszélgetésbe, e...

Nem, nem azért, mert január van. Hanem, mert most érett meg sok minden bennem, körülöttem.  A fészbúk és insta(gram) előtti időkben bizony, blogoltunk. Hogy jobb volt-e vagy sem? Pro és kontra vannak érveim, ahogy a szakembereknek is, így olvasom mostanában. Mindenesetre itt vagyok ismét, van blogom, és nem félek használni! Fogadalmat nem teszek. Azt viszont éreztem már rég, hogy hiányzik az írás. Régen olyan sokat írtam, mostanában egyre több téma lenne, amiről tudnék. Megteszik ezt mások is, igen. Lehet, hogy amit én írok, az elvész a nagy online éterben. De nekem megmarad. Ez már nyereség. Szóval HELLO 2019. Hogy köszöntöttelek? Portugáliában természetesen. Íme pár kép az Azori szigetekről, ahová muszáj visszatérnem, mert csodás.  És mutatok egy ékszert is, amit az ott beszerzett vulkanikus eredetű homokkal díszítettem. Ez egy új vonal, ami mostani utazásom kapcsán született. Hihetetlenül inspiráló számomra az óceán. Igazán nem tudom megmagyarázni, miér...