Mi is az a művészetterápia?

   

    Sokan, sokféleképpen írnak a művészetterápiáról. Az alapvető tények, ismeretek mellett személyes tapasztalataimat szeretném megosztani a blogbejegyzésekben.

Igyekszem rövid, pár perc alatt olvasható posztokat írni, hogy egy kávé mellett is fogyasztható legyen. Szó lesz elméletről és gyakorlatról, és nem csak művészetterápiáról konkrétan, hanem egyfajta befelé vezető útról, folyamatról, amihez nagyon sok minden hozzátartozik. Szinte az egész élet maga.

Hosszú távú célom, hogy összefoglaljam az eddigi tapasztalataim, tudásom, ami összegyűlt a több, mint 5 évtized alatt, mióta megszülettem. Tudom, nagy tervek, nagy ívek! Lássuk, sikerül-e.

 

    A művészetterápia, mint kifejezés, érdekes módon nem olyan régen van jelen a köztudatban. Nem úgy a művészetek, az alkotás terápiás használata, ami körülbelül egyidős az emberiséggel.

C. G. Jung pszichoterapeuta és tudós alkotással hozta felszínre belső képeit, közben pedig tudatosan figyelte magát, a folyamatot és hatásait. Később a páciensei is rajzoltak, festettek, formáztak az egyéni terápiás üléseken. Jung az alkotás folyamatát tudatosan alkalmazta a gyógyításban, így őt tekintik az első művészetterapeutának, habár vele párhuzamosan többen is elkezdték alkalmazni az aktív művészetterápiát. (Hans Prinzhon, Erich Guttmann, Francis Reitman, Edward Adamson, Adrian Hill)

Ha már említésre került az aktív művészetterápia, ahol a páciens aktívan részt vesz a folyamatban, azaz alkot, megemlítem a receptív, befogadó, passzív  művészetterápiás irányzatot is, ahol az alkotói folyamatban nem veszünk részt, hanem mint befogadó gyönyörködünk a műben, ami úgy indít el bennünk folyamatokat, hogy hallgatjuk, nézzük, tapintjuk a műalkotást. Biztos mindenkinek volt része már ilyen élményben, mikor egy-egy festmény, zenemű, vers, próza, film megindította, erős érzelmeket váltott ki belőle.

A művészetterápia a nem verbális kommunikációra helyezi a hangsúlyt. Művészetterápia néven általában a képzőművészeti terápiát értjük, más művészeti ágakhoz tartozó terápiák külön elnevezést kaptak. Pl. táncterápia, zeneterápia, biblioterápia.

Fontos megjegyeznünk, hogy az aktív művészetterápiához nem kell művésznek lennünk, nem arra kell törekednünk, hogy műalkotást hozzunk létre! Bár létezik egy alkotásközpontú irányzat is, a legtöbbször azonban a folyamat maga a fontos, az alkotást, mint eszközt használva. Az ilyen foglalkozásokon való részvétel egyaránt segítség azoknak, akik komoly problémákkal küzdenek, de azoknak is, akik önmagukat szeretnék mélyebben megismerni. Mivel, ahogy említettem, a művészetterápia nonverbális terápia, így olyan elfojtott, nem kimondható, nem tudatosodott érzelmek is előkerülnek, amik aztán felvállalhatók és kifejezhetők lesznek az alkotás során.

Itt jegyzem meg, hogy saját magam is részt veszek képzéseken, művészetterápiás foglalkozásokon, amit más vezet, hiszen a saját élmény megfizethetetlen tapasztalat, és az önmagunk megismerése, traumáink feldolgozása, élethelyzeteink megértése soha véget nem érő feladat.

A következő bejegyzésemben a foglalkozásokon használt technikákat, eszközöket mutatom be.