Megtaláltam egy régi írásom a fészbúkon. Akkoriban sokat írtam. Ilyesmit. Vannak korszakok, ez ilyen volt. Mostanában csak magamban tűnődöm ilyesmiken, pedig milyen jó visszaolvasni. 6 éve egy szombat reggelen... Ott kezdődött, hogy reggel elolvastam egy csomó okosságot a neten. (Egyébként nem, mert valahol egy távoli galaxisban, Istentudja kinek a gondolatával, de ha itt kezdeném, nem bírná el a fészbúk egész tárhelye sem.) Szóval olvastam életekről. Szerelemről, gazdagságról, szegénységről, boldogulásról. Valahol olvastam, hogy sors. Hogy eleve elrendelés. Szabad akarat. Mit tehetek, mit nem. Aztán, még pizsiben - nem, nem a Snoopysban, mielőtt kérdeznéd -, kimentem gyomlálni, söprögetni, bóklászni a kertbe. Ott Bélánk nagy erőkkel próbált levadászni a szivarfa legtetején egy verebet. Majd kettőt, miután egy másik is látta, milyen jó móka hülyét csinálni egy macskából. Mert ugye nem kérdés, hogy kiröhögték Bélát, továbbugráltak, repkedtek, mire ő kigondolta, hogy ugrik. Valahogy
Több éve forog bennem a színekről való írás gondolata. Több hónapja konkrétan gyűjtöm az anyagot, a fejemben rakosgatom a fejezeteket, gyakorlatokat, ötleteket. Nem is tudom, hogy nevezzem-e könyvnek, mert még jópár hónap munka, míg majd összeáll, fogalmam sincs mennyi oldalt fogok gépelni, mi jön még út közben. A címe is több éve jött egy álmos hajnalon. Eköré építettem, építem az egészet. Majd elárulom időben. Minden esetre íme pár sor a bevezetésből. Természetesen, egész biztosan át fogom írni. Valószínűleg többször is. Nézzétek el nekem. Mindig így írok. A színek oly természetesen vesznek körül bennünket életünk folyamán, hogy néha szinte észre sem vesszük őket. Velük kapcsolatos emlékeink jók, rosszak. Álmodunk is színeset. Érzéseket, hangulatokat kapcsolunk össze színekkel. Tudat alatt is érezhetjük, melyik szín jó nekünk egy bizonyos élethelyzetben, melyik nem. Tudományosan is bizonyítást nyert egy-egy szín élettani hatása testü