Megtaláltam egy régi írásom a fészbúkon. Akkoriban sokat írtam. Ilyesmit. Vannak korszakok, ez ilyen volt. Mostanában csak magamban tűnődöm ilyesmiken, pedig milyen jó visszaolvasni.  6 éve egy szombat reggelen...  Ott kezdődött, hogy reggel elolvastam egy csomó okosságot a neten. (Egyébként nem, mert valahol egy távoli galaxisban, Istentudja kinek a gondolatával, de ha itt kezdeném, nem bírná el a fészbúk egész tárhelye sem.) Szóval olvastam életekről. Szerelemről, gazdagságról, szegénységről, boldogulásról. Valahol olvastam, hogy sors. Hogy eleve elrendelés. Szabad akarat. Mit tehetek, mit nem.  Aztán, még pizsiben - nem, nem a Snoopysban, mielőtt kérdeznéd -, kimentem gyomlálni, söprögetni, bóklászni a kertbe. Ott Bélánk nagy erőkkel próbált levadászni a szivarfa legtetején egy verebet. Majd kettőt, miután egy másik is látta, milyen jó móka hülyét csinálni egy macskából. Mert ugye nem kérdés, hogy kiröhögték Bélát, továbbugráltak, repkedtek, mire ő kigondolta, hogy ugrik.  Valahogy

                                            Több éve forog bennem a színekről való írás gondolata. Több hónapja konkrétan gyűjtöm az anyagot, a fejemben rakosgatom a fejezeteket, gyakorlatokat, ötleteket. Nem is tudom, hogy nevezzem-e könyvnek, mert még jópár hónap munka, míg majd összeáll, fogalmam sincs mennyi oldalt fogok gépelni, mi jön még út közben. A címe is több éve jött egy álmos hajnalon. Eköré építettem, építem az egészet. Majd elárulom időben.  Minden esetre íme pár sor a bevezetésből. Természetesen, egész biztosan át fogom írni. Valószínűleg többször is. Nézzétek el nekem. Mindig így írok.       A színek oly természetesen vesznek körül bennünket életünk folyamán, hogy néha szinte észre sem vesszük őket. Velük kapcsolatos emlékeink jók, rosszak. Álmodunk is színeset. Érzéseket, hangulatokat kapcsolunk össze színekkel. Tudat alatt is érezhetjük, melyik szín jó nekünk egy bizonyos élethelyzetben, melyik nem. Tudományosan is bizonyítást nyert egy-egy szín élettani hatása testü

Ha röviden kellene írni - jó volt.  Hosszabban is jó volt. Ahogy írtam is az előkészületeknél, nagyon sok mindenre használjuk már a telefont, és az online jelenlét napi életünk része lett. Ezért is készültem előre bizonyos dolgokkal, és ezért is választottam egy 3 napos, hosszú hétvégét erre. Sikerült betartanom az ígéretet magamnak: 5 napig rá sem néztem a Facebookra és az Instagramra, ahol aktív(abb) vagyok. Eleinte szinte automatikusan nyomtam volna az alkalmazás ikonra, de sikerült időben megálljt parancsolni az ujjamnak. Megszokások, oh!  Nem gugliztam bármit, igazából semmit. Ez azért nagy teljesítmény, mert ahogy észrevettem, nagyon sok információt a neten keresek. Ezeknek egy része mondhatni felesleges...  Elindultuk mégis egy tokaji autózásra, ami odafelé sima ügy volt, mert a főútvonalon mentünk, visszafelé azonban a "kalandosabb" utat választottam, GPS nélkül, mert, emlékszem én, sokat jártunk arra. No. Igen. Általában odafelé mentünk a kertek alatt, így egy kanyar

     Milyen eszközöket, technikákat használunk a képzőművészeti terápiában?      A  különféle technikáknak más-más hatása van a pszichére, ezért többféle technikát kipróbálunk, a művészetterapeuta pedig célirányosan is használhatja egyéni foglalkozásokon a különféle eszközöket.  A művészetterápiában a fő hangsúly az improvizáción van. Jobbára az érzelmekkel dolgozunk egy-egy foglalkozás alatt. Valószínűleg ha a technikákat említjük legtöbbünknek a vízfesték jut az eszükbe. Valóban ez az egyik technika, amit sokat használunk, amit azonban esetleg nem tudnak róla sokan, hogy ez képes a legtöbb érzelmet megmozgatni bennünk. Valamint, hogy nehezen kontrollálható, főleg, ha sok vizet használunk.  A festék folyik, fut, néha határok nélkül. Nehéz keretek között tartani. Éppen ezért az olyan emberek számára, akik korlátokhoz vannak szokva, nem elég rugalmasak, akik az érzelmeiket elnyomják, nem tudják kommunikálni, ijesztő lehet elsőre ez az eszköz. Viszont pont ezért gyógyító is rájuk nézve,

           A hét végén megfogalmazódott bennem egy digitális detox gondolata. Itt a tavasz, a galériát bezártuk két hétre, régen voltam már "szabadságon" (ez nálam itthon nem működik, csak ha elutazom, mivel túl közel vannak az ecseteim), a tavasz is integet az ablakon, kerti munkák, stb. Kiszemeltem a következő hétvégét, mikor is nemzeti ünnepünk hétfőre esik. Így 5 napot tervezek eltölteni, amennyire csak lehet digitális kütyük nélkül, offline.  Tegnap este azonban elkezdtem tudatosan figyelni, majd átgondolni, mi mindenre használom a telefonomat. Ezeket a sorokat a laptopon írom, mert középiskolában megtanultam a gépírást, így ennek nagy hasznát veszem hosszabb szövegek esetén. Azonban a telefonon intézek nagyon sok mindent. És nézek, hallgatok, tanulok, kommunikálok. Szóval, kezdjük a reggelt. Ébresztőóra. Mostanában, hogy világosabb van, és hogy egyedül maradt macskánk kicsit elkényeztetődött, sikerül valamikor fél 6 és fél 7 között felébrednem. Általában arra, hogy felu

         Sokan, sokféleképpen írnak a művészetterápiá ról. Az alapvető tények, ismeretek mellett személyes tapasztalataimat szeretném megosztani a blogbejegyzésekben. Igyekszem rövid, pár perc alatt olvasható posztokat írni, hogy egy kávé mellett is fogyasztható legyen. Szó lesz elméletről és gyakorlatról, és nem csak művészetterápiáról konkrétan, hanem egyfajta befelé vezető útról, folyamatról, amihez nagyon sok minden hozzátartozik. Szinte az egész élet maga. Hosszú távú célom, hogy összefoglaljam az eddigi tapasztalataim, tudásom, ami összegyűlt a több, mint 5 évtized alatt, mióta megszülettem. Tudom, nagy tervek, nagy ívek! Lássuk, sikerül-e.        A művészetterápia, mint kifejezés, érdekes módon nem olyan régen van jelen a köztudatban. Nem úgy a művészetek, az alkotás terápiás használata, ami körülbelül egyidős az emberiséggel. C. G. Jung pszichoterapeuta és tudós alkotással hozta felszínre belső képeit, közben pedig tudatosan figyelte magát, a folyamatot és hatásait. Ké