Ha röviden kellene írni - jó volt.
Hosszabban is jó volt. Ahogy írtam is az előkészületeknél, nagyon sok mindenre használjuk már a telefont, és az online jelenlét napi életünk része lett. Ezért is készültem előre bizonyos dolgokkal, és ezért is választottam egy 3 napos, hosszú hétvégét erre.
Sikerült betartanom az ígéretet magamnak: 5 napig rá sem néztem a Facebookra és az Instagramra, ahol aktív(abb) vagyok. Eleinte szinte automatikusan nyomtam volna az alkalmazás ikonra, de sikerült időben megálljt parancsolni az ujjamnak. Megszokások, oh!
Nem gugliztam bármit, igazából semmit. Ez azért nagy teljesítmény, mert ahogy észrevettem, nagyon sok információt a neten keresek. Ezeknek egy része mondhatni felesleges...
Elindultuk mégis egy tokaji autózásra, ami odafelé sima ügy volt, mert a főútvonalon mentünk, visszafelé azonban a "kalandosabb" utat választottam, GPS nélkül, mert, emlékszem én, sokat jártunk arra. No. Igen. Általában odafelé mentünk a kertek alatt, így egy kanyart elvétettem, és Nagyhalászon keresztül értünk haza. Onnan csukott szemmel is hazatalálok, annyit jártam arrafelé nemrégiben is. És nagyon jól esett a vezetés, régen vezettem egyben ennyi kilométert. És igen, van térképem az autóban, az a múltszázadi, hagyományos, papír. De nem vettem elő, mert nagyon nem tévedhettünk el, ezt tudtam. Tokajban sétáltunk, nem fotóztam, amit nehéz volt megállni.
Ezen kívül egészen nyugalmasra sikerült itthon a detox. Valahogy több terem volt. Nem tudom igazán leírni, azt éreztem, hogy többet és könnyebben gondolkodtam, jobban tudtam figyelni. Nem néztem semmit, filmet sem, rádiót ritkán hallgattam, elég is volt a hírekből annyi.
Néha rám tört, mit hallgatnék szívesen. Ezek közül a legextrémebb Viszockij volt. Fogalmam sincs, honnan jutott eszembe, nem állandó a repertoáromon. Miután letelt az öt nap, hallgattam pár dalt tőle a YouTube-on. Filmek közül régi magyar gyerekfilmeket néztem volna, a detox után nem éreztem erre nagy késztetést.
Összességében nem maradtam le semmiről. Nyilván én online is dolgozom, tájékoztatok, marketingelek, eladok, veszek, olvasok, szóval teljesen nem tudok lekapcsolódni. Azt a szokást azonban megtartottam, hogy a telefont jó messze töltöm éjjel, reggel hagyok időt magamnak gondolkodni, jógázni, álmodozni, mielőtt bekapcsolom. Sétálni telefon nélkül megyek már általában. Ugyan néha jó lenne megörökíteni egy-egy pillanatot, de kárpótol a szabadság érzése, hogy nem kell felvenni a telefont, nem kell üzenetekre azonnal válaszolni, és csak én tudom, merre járok.
Comments