Milyen eszközöket, technikákat használunk a képzőművészeti terápiában?
A különféle technikáknak más-más hatása van a pszichére, ezért többféle technikát kipróbálunk, a művészetterapeuta pedig célirányosan is használhatja egyéni foglalkozásokon a különféle eszközöket.
A művészetterápiában a fő hangsúly az improvizáción van. Jobbára az érzelmekkel dolgozunk egy-egy foglalkozás alatt.
Valószínűleg ha a technikákat említjük legtöbbünknek a vízfesték jut az eszükbe. Valóban ez az egyik technika, amit sokat használunk, amit azonban esetleg nem tudnak róla sokan, hogy ez képes a legtöbb érzelmet megmozgatni bennünk. Valamint, hogy nehezen kontrollálható, főleg, ha sok vizet használunk. A festék folyik, fut, néha határok nélkül. Nehéz keretek között tartani. Éppen ezért az olyan emberek számára, akik korlátokhoz vannak szokva, nem elég rugalmasak, akik az érzelmeiket elnyomják, nem tudják kommunikálni, ijesztő lehet elsőre ez az eszköz. Viszont pont ezért gyógyító is rájuk nézve, hiszen, ami bent nem történik meg, az megtörténik kint, és ez hatással van belső folyamatainkra is. Később írok majd a színek hatásáról, itt csak megemlítem, hogy az is sokat elárul rólunk, milyen színeket, tónusokat használunk. Milyen bátran keverjük őket, milyen lendületesen használjuk az ecsetet. Tapasztalatom, hogy sokan szabadkoznak, az általános vagy középiskola óta nem vettek ecsetet a kezükbe. Mivel a lényeg az alkotás maga, mindig biztatást kapnak, hogy bátran kísérletezzenek! Jó látni, ahogy belemerülnek a foglalkozásba, elfeledkezve az időről és térről. Ez a flow maga. Ez a technika együttműködésre is tanít. Ha ellenállunk, ha akaratosak vagyunk, az nem segíti a folyamatot, ellenben ha figyelünk a festékre, hogy ő mit "akar", ha együttműködünk, akkor sikerélményt ad, tulajdonképpen vele együtt játszunk, ami fejleszti az érzelmi életünket. Az akvarell a művészvilágban is az egyik legnehezebb technika, amit egyszer odatettünk, ott marad, nem javítható, tiszteletre, alázatra késztet azzal, hogy öntörvényű. Kiismerni nem lehet egészen, de ha együttműködünk vele, figyelünk a rezdüléseire, akkor lehetséges, hogy olyan végeredményt kapunk, amivel meg lehetünk elégedve.
Bevezettem pár foglalkozáson a puszta kézzel festést, mikor nem használunk semmi eszközt, nincs semmi a papír és a kezünk között, csak a festék. Egy ujjal, tíz ujjal csoda jó festeni, két kézzel szimultán pedig igazi élvezet! Ehhez temperát, sűrűbb festéket használtunk természetesen.
A ceruza, tus és krétarajz a kognitív folyamatokra hat. Fejlesztheti a koncentrációt, a kitartást. Fegyelmezettségre tanít. Ceruzával dolgozhatunk egészen finoman, leheletvékony vonalakkal, szürke tónusokkal, de egészen a feketéig juthatunk, ha erősen nyomjuk a ceruzát a papírra. A nyomaték is sokat elárul rólunk, hogy állunk a világban, mennyire szeretünk megnyilvánulni. A ceruza, mint a tus is, alkalmas precíz, pontos vonalak rajzolására. Így azok szeretik jobban, akik szeretik kontrol alatt tartani életüket, és a határaikat meghúzni. Ebből fakadóan azokra hat gyógyítólag, akiknek ezen a téren van elakadásuk. A pasztellkrétával szépen össze lehet mosni a színeket, hasonlóan, mint az akvarellel, de jobban kontrollálható, mivel szilárd anyagról van szó. Itt is dolgozhatunk az ujjainkkal, ha a színek összemosásáról van szó. Idegenkedhet a kézzel való munkától az, aki nem szereti összepiszkolni magát.
Nagyon szeretem az agyagot. Mint a föld elem képviselője segít összekötni minket az anyafölddel. Leföldel minket. A mai embernek nem sok kapcsolata van a földdel, kevesen dolgoznak vele. Az, hogy valamit formázhatunk, mégpedig térben, egészen más részeit dolgoztatja meg az agyunknak. Itt térben kell látni, gondolkodni. Ha csak gyúrjuk az agyagot, már az is hatással van a testi folyamatokra is, hiszen a kezünkön is sok akupresszúrás pont található, melyek nincsenek stimulálva általában. Az akarati életre hat az agyagozás, formázás. Nagyobb darabok esetén az egész test részt vesz az alkotásban.
A motázs és a kollázs segít a külső világot belső világunkkal összekapcsolni. Montázsokat fotók, az újságból kivágott idézetek segítségével készíthetünk. Kiválogathatjuk, mi fejezi ki jelenlegi állapotunk, vagy mit szeretnénk a jövőben, mintegy motivációs képként használhatjuk a jövőben. Évtervező workshopjainkon nagy sikere volt a motivációs montázs készítésnek. Tulajdonképpen meglévő képekből, és a kollázs esetében tárgyakból hozunk létre egy új, önálló alkotást, mellyel kifejezhetjük hangulatunkat, érzéseinket, megfogalmazhatjuk - képben - céljainkat. A kollázs technikáját használhatjuk akár emlékőrként is.
A zene hatásáról írnék még pár sort, hiszen szeretem alkalmazni a különböző foglalkozásokon. A zenére festés, alkotás segít abban, hogy még jobban belemerüljünk az alkotófolyamatba. A zene típusa azonban befolyásolhatja érzéseinket. Meditációs zene hatására a legtöbben elmélyülnek, nyugalom árasztja el őket. Komolyzenei alkotásokban is akadhat olyan, ami nyugtatólag hat, de olyan is, ami inkább nyugtalanítja a hallgatókat. A zene érzéseket hív elő belőlünk, lelki folyamatokat indít el. Tudat alatt hat a zene szimbolikus rendszere: a hangnem, a tempó és a ritmus, a feszültséget oldó vagy fokozó harmóniák. Egy foglalkozáson, ahol a Carmina Burana-t kapcsoltam be egy feladathoz, érdekes tapasztalatom volt. Én kifejezetten szeretem ezt a részt, lenyűgöz az ereje, a sodrása. Volt viszont olyan résztvevő, aki jelezte, hogy idegesíti ez a darab. Például Chopin, Haydn, Mozart darabjai más érzéseket mozgatnak meg bennünk, így tudatosan használhatjuk a zenét hangulatunk javítására, fokozására, éppen mire van szükségünk.
Legközelebb a színekről fogok írni.
A bejegyzések írásához régi jegyzeteimet használom, saját foglalkozásaim tapasztalatait, valamint Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás című könyvét.
Comments