Egyik kedvenc sálam. Viasztechnikával készült, ami elég macerás, mert többször kell festeni, viaszozni, majd jó hosszan vasalni. De megéri!
Lényege, hogy ahol viasszal lefedjük az anyagot, ott a festék nem tudja befogni.
Legelőször felvisszük az alapszínt vagy színeket, majd viaszréteg következik (a képen jól láthatók az ecsetvonások, amit egy durva szőrű ecsettel húztam). Aztán megint jöhet festék és megint viasz, tetszés szerint. A festék száradása után jöhet a vasalás, jó alaposan, míg az utolsó csepp viaszt ki nem vasaltuk. Mosás, szárítás.
Sajnos fázisfotókat nem készítettem, de ezt a technikát Izabella Whitworth weboldalán nagyon jól elsajátíthatjuk. A fotók még azok számára is iránymutatóak, akik nem értik az instrukciókat. (Fontos megjegyezni, amit Izabella is említ, hogy a viaszvasalás közben jól szellőző helyen tartózkodjunk. Valamint a forró viasszal óvatosan bánjunk. Én ennél a kendőnél ú.n. hideg-viaszt használtam. Előnye, hogy nem kell melegíteni, hátránya, hogy nem annyira folyós az állaga, mint a forró viasznak. Vasalásnál is kicsit büdösebb... :))
Hernyóselyemre festettem, ú.n. Ponge5 anyagra.
This is one of my favorite shawl. I made it by wax technique on pure silk. I've just followed Izabella Withworth instructions.
No comments:
Post a Comment