Egy újabb különleges festőnövényt szeretnék bemutatni ebben a bejegyzésben. Az urucum vagy annatto Dél-Amerikában honos növény. Latin neve Bixa orellana, magyarul orleánfa. Textilfestére a magjaiból nyerjük ki a vöröses-narancsos színt. A magokat szintén Brazíliából kaptam, egészben, így áztatnom kellett jópár órát és az első főzés után meg is turmixoltam, biztos, ami biztos. Érdekesség még a növényről, hogy "rúzsfának" is hívják, mert Amazóniában a bennszülöttek testfestésre használták, valamint rovarok ellen, napégés ellen is hatásosnak bizonyult. Mivel nem mérgező, ezért élelmiszerek festésére, kozmetikai termékek színezésére is használják a magokból kinyert festéket. Az egész növényt használják, mint gyógynövény, gyökereit, leveleit, virágzatát, sok előnyös tulajdonsággal bír évszázados tapasztalatok alapján. Az első képeken az áztatás és hevítés látható, majd a festett kendő a magokkal, végül a növényi nyomott selyemkendő. A fotókon a színkülönbség a fényviszonyok...
A kékberzseny – logwood, Haematoxylum campechianum, Közép-Amerikában és a karibi térség szigetvilágában honos. Európába, mint festékanyag a 16. században került. Nehéz és rendkívül kemény fa. Egykor fontos fekete festékforrás volt, amelyet a vörös gesztből nyernek, és amelyet ma is a hematoxilin szövettani festék forrásaként használnak. (A hematoxilin a szövettanban és patológiában leggyakrabban alkalmazott, természetes eredetű (börzsönyfa) sejtmagfesték, amely a savas sejtmagi struktúrákat (DNS, RNS) kék-ibolyaszínűre festi. Általában eozinnal (H&E festés) kombinálva használják a szöveti minták mikroszkópos kontrasztjának növelésére, lehetővé téve a sejtek és struktúrák részletes vizsgálatát.) A kékberzseny, ahogy a nevében is benne van, kékre is tud festeni, azonban ennek a színnek az eléréséhez különféle pácokra van szükségünk. Lila és fekete szín is előállítható a berzsenyfa segítségével. A 17-19. században a fekete színt leginkább ennek a fának a segítségével...