Sokan, sokféleképpen írnak a művészetterápiáról. Az alapvető tények, ismeretek mellett személyes tapasztalataimat szeretném megosztani a blogbejegyzésekben.
Igyekszem rövid, pár perc alatt olvasható posztokat írni,
hogy egy kávé mellett is fogyasztható legyen. Szó lesz elméletről és
gyakorlatról, és nem csak művészetterápiáról konkrétan, hanem egyfajta befelé
vezető útról, folyamatról, amihez nagyon sok minden hozzátartozik. Szinte az
egész élet maga.
Hosszú távú célom, hogy összefoglaljam az eddigi
tapasztalataim, tudásom, ami összegyűlt a több, mint 5 évtized alatt, mióta
megszülettem. Tudom, nagy tervek, nagy ívek! Lássuk, sikerül-e.
A művészetterápia, mint kifejezés, érdekes módon nem olyan
régen van jelen a köztudatban. Nem úgy a művészetek, az alkotás terápiás
használata, ami körülbelül egyidős az emberiséggel.
C. G. Jung pszichoterapeuta és tudós alkotással hozta
felszínre belső képeit, közben pedig tudatosan figyelte magát, a folyamatot és
hatásait. Később a páciensei is rajzoltak, festettek, formáztak az egyéni
terápiás üléseken. Jung az alkotás folyamatát tudatosan alkalmazta a
gyógyításban, így őt tekintik az első művészetterapeutának, habár vele
párhuzamosan többen is elkezdték alkalmazni az aktív művészetterápiát. (Hans
Prinzhon, Erich Guttmann, Francis Reitman, Edward Adamson, Adrian Hill)
Ha már említésre került az aktív művészetterápia, ahol a
páciens aktívan részt vesz a folyamatban, azaz alkot, megemlítem a receptív,
befogadó, passzív művészetterápiás
irányzatot is, ahol az alkotói folyamatban nem veszünk részt, hanem mint
befogadó gyönyörködünk a műben, ami úgy indít el bennünk folyamatokat, hogy
hallgatjuk, nézzük, tapintjuk a műalkotást. Biztos mindenkinek volt része már
ilyen élményben, mikor egy-egy festmény, zenemű, vers, próza, film
megindította, erős érzelmeket váltott ki belőle.
A művészetterápia a nem verbális kommunikációra helyezi a
hangsúlyt. Művészetterápia néven általában a képzőművészeti terápiát értjük,
más művészeti ágakhoz tartozó terápiák külön elnevezést kaptak. Pl.
táncterápia, zeneterápia, biblioterápia.
Fontos megjegyeznünk, hogy az aktív művészetterápiához nem
kell művésznek lennünk, nem arra kell törekednünk, hogy műalkotást hozzunk
létre! Bár létezik egy alkotásközpontú irányzat is, a legtöbbször azonban a
folyamat maga a fontos, az alkotást, mint eszközt használva. Az ilyen foglalkozásokon való részvétel egyaránt segítség
azoknak, akik komoly problémákkal küzdenek, de azoknak is, akik önmagukat
szeretnék mélyebben megismerni. Mivel, ahogy említettem, a művészetterápia
nonverbális terápia, így olyan elfojtott, nem kimondható, nem tudatosodott
érzelmek is előkerülnek, amik aztán felvállalhatók és kifejezhetők lesznek az
alkotás során.
Itt jegyzem meg, hogy saját magam is részt veszek
képzéseken, művészetterápiás foglalkozásokon, amit más vezet, hiszen a saját
élmény megfizethetetlen tapasztalat, és az önmagunk megismerése, traumáink
feldolgozása, élethelyzeteink megértése soha véget nem érő feladat.
A következő bejegyzésemben a foglalkozásokon használt
technikákat, eszközöket mutatom be.
Comments